Tanácsok a problémáink megoldásához

Új év új kezdet. Sokan indulnak ezzel a mondattal neki a januárnak, aztán általában hamar visszatérnek a megszokott, szürke hétköznapok, és minden megy tovább a tavalyi kerékvágásban. Ugyanazokkal a problémákkal találjuk magunkat szembe, hiába fordult át a dátum, és hiába kezdődött el egy újabb év.
Mindannyiunk életében vannak problémák, vannak hibáink, rossz szokásaink, melyektől szívesen megszabadulnánk. Ezek között vannak olyanok, melyeknek tudatában vagyunk, és vannak olyanok is, amelyeket észre sem veszünk magunkban. A meditáció mellett, illetve azzal együtt van egy nagyon fontos dolog, amivel foglalkoznunk kell ahhoz, hogy ezeket a problémákat, és azok okait, a hibáinkat, rossz szokásainkat, hibás gondolkodásmódunkat, elképzeléseinket megismerjük, és kijavítsuk. Meg kell ismernünk önmagunkat, azaz önismeretre van szükségünk, ahhoz, hogy megérthessük a problémáinkat, és az életünket. Ehhez pedig nagyon fontos az önvizsgálat.

"Minden panaszunk, minden problémánk oka önmagunkban keresendő. Azért történnek velünk rémes dolgok, mert elveszítjük a hitet önmagunkban. …az önmagunkba vetett hitünk teljes kell legyen, hogy megértsük, Isten velünk van, és mindenható. ….. A problémára az a megoldás, hogy fel kell adni azt a dolgot, ami a problémát okozza. Bármit feladhattok. Bármit, amit akartok, feladhattok, ha tudjátok, hogyan függetlenítsétek magatokat attól a dologtól."

"Mindegyikőtöknek megvan a lehetősége, hogy rátaláljon a lélekre, hogy megismerje önmagát. Hinnetek kell tehát önmagatokban."

"Amikor az arcunkat akarjuk látni, akkor a tükörbe nézünk. Hasonlóan kell néznünk a lelkünket, meg kell találnunk, hogy azt hogyan lássuk önmagunkban...  "hogyan látunk valamit, ami bennünk van, és hogyan csináljuk?” Ehhez feltétlenül szükséges, hogy mi magunk nagyon alázatossá váljunk. Ha nincs bennünk alázat, akkor a saját gondolataink fognak befelhőzni."

"Mentálisan nagyon éberek vagytok, ez kétségtelen, és mindig szépen be tudjátok csapni saját magatokat. Ez az a pont, ahol láthatnátok saját magatokat, önvizsgálatot tarthatnátok...
Csak tartsatok önvizsgálatot: " Miért teszek így? Miért nem tudok meditálni? Ki fogom hagyni? Miért nem tudok valami olyasmit tenni, ami jó nekem?"
Az önvizsgálat az egyetlen út, ahol láthatjátok saját magatokat..."

"Tanuld meg önvizsgálat által, hogyan fejleszd magad és válj jobb, szeretetteljes emberré."

"Az első dolog a saját magatok iránti tiszta szeretet. Ha önzőek vagytok, nem szeretitek önmagatokat. Nagyon meglepő, hogy ha valóban szeretitek magatokat, akkor az önvalótokat szeretitek és elkezditek terjeszteni ezt a szeretet oly módon, hogy nagyon szerettek másokat. A szeretetért szerettek, mert annyira örömet adó a tiszta szeretet"

Sri Mataji Nirmala Devi   

Az alábbi videó üzenete felhívja a figyelmünket arra, hogy milyen fontos az önvizsgálat, és az, hogy megismerjük önmagunkat, és fejlesszük magunkat. Néhány idézet a videóból:

"Mi az önmegvalósulás? Az önvalónk megismerése. Az emberek nem ismerik önmagukat. Nem ismerik. Úgy élnek itt ebben a világban, hogy nem ismerik önmagukat - el tudják ezt képzelni? Nem tudják, kicsodák. Nem tudják, hogy az ember a Lélek, az ember a tudás forrása, a tiszta tudásé.
Ha meg akarják érteni a valóságot, és az igazságot, kérem próbálják meg megérteni, hogy valaminek történnie kell önökkel, valamiféle átalakulásnak kell végbemenni önökben."

"...ha nem mélyednek el önmagukban, és nem ébrednek rá, kik is valójában, és nem fognak hozzá önmaguk átalakításához, bármi megtörténhet..."

"Az ellenségeinket magunkban hordjuk, és amikor a dzsihádról beszélnek, ezalatt azt a harcot értik, amelyben a saját belső ellenségeinkkel küzdünk. Mik ezek az ellenségek?"  ... (a videóból ez is kiderül)

Önvizsgálatot kell tartanunk és meg kell látnunk: miért tesszük ezeket a dolgokat? miért vesztegetjük az időnket ostoba dolgokra?..."

Sri Mataji Nirmala Devi   

Indítsd el a videót és nézd meg a teljes beszédet!

Szóljon ez az idei év a változásról, az átalakulásról, az önismeretről és a meditációról!

2014-ben is Örömteli és őszinte meditációkat kívánok!


Üdv.:
Szabina

Elégedettség és belső béke

Vajon mitől függ az elégedettségünk? Attól, hogy mit birtoklunk, attól, hogy a vágyaink és elképzeléseink szerint alakulnak a dolgok körülöttünk? Attól, hogy a mi akaratunk érvényesül?
És ha nem így van? Ha mégsem az történik, amit mi szeretnénk? Akkor elégedetlenek vagyunk, és zaklatottak. Ilyenkor pedig nincs bennünk nyugalom, béke, és harmónia sem. Ilyenkor nem vagyunk egyensúlyban.
Mindig akarunk valamit, mindig vágyunk valamire, mindig mást akarunk, mint ami van.

Gondold csak végig, Te mitől lennél igazán elégedett?
Egy jobb munkahelytől, szebb otthontól, egy törődő és figyelmes partnertől, egy szófogadó gyermektől, vagy mitől? És ha ez megvan, meddig tartana ez az elégedettség benned?
Egyáltalán létezhet olyan, hogy az életben minden rendben van, minden szép és jó, nincsenek problémák, és megoldandó feladatok, akadályok, és nehézségek?
Létezhet ilyen?

Ebben az idézetben olvashatsz egy szót, amely kulcsfontosságú az elégedettségünk szempontjából.
Ez a szó pedig nem más, mint az ELFOGADOM.  Vajon mi mennyire fogadjuk el azt, amit az élettől kapunk? Mennyire elégszünk meg azzal amink van, és azzal amilyen helyzetben éppen vagyunk. Ne érts félre, nem a megkeseredett beletörődésről beszélek, a "jól van ez így is", "úgysem lehet ez másként" letargikus hozzáállásról. Nem, szó nincs erről.

Arról a belső megelégedettségről beszélek, ami nem függ a külső körülményektől, a Lélek állapot elégedettségéről, amikor elfogadod a dolgokat olyannak, amilyenek, amikor tudod, hogy minden úgy jó, ahogy van. Ebben az állapotban egyszerűen elfogadod azt, amit a sorstól, az élettől kapsz, és megelégszel vele. Ez az elfogadás és elégedettség együtt jár a belső békével, nyugalommal, és harmóniával. A meditáció gyakorlásával ez az állapot, ez a tulajdonság egyre erősebben meg tud benned nyilvánulni.
Persze nem megy ez egyik napról a másikra. Egy folyton aggódó ember, aki mindig elégedetlen nem fogja egyik napról a másikra elérni a Buddhai nyugalom állapotát, a teljes vágytalanság, és megelégedettség állapotát, amelyből semmilyen "sorscsapás" ki nem tudja billenteni. De a meditáció segít, hogy egyre inkább megérezd, megtapasztald magadban a béke, a nyugalom, az elégedettség állapotát, és egyre inkább ezzel a belső hozzáállással tudod majd szemlélni a külső eseményeket.

Ez az elégedettség, a belső béke, nyugalom, és harmónia mind- mind a harmadik energiaközponthoz, a Nabhihoz kapcsolódik. Ha a Nabhi csakránk megfelelően működik, akkor egyre inkább meg tudjuk tapasztalni ezt a belső elégedettséget, és békességet.

Augusztusban erről a csakráról is olvashatsz a Jívanában.

Figyeld a postaládádat, mert Postás Peti már úton van a legújabb számmal. Talán már meg is kaptad. :-)

Ha neked még nem jár a Jívana, akkor tudj meg többet az alább linkre kattintva:

http://videkijoga.blogspot.hu/p/ingyenes-magazin.html

A végére pedig szeretném feleleveníteni egy korábbi szokásomat. 

A Te kertedben is élnek rozsdafarkúak?

Házi rozsdafarkú

Kívánok örömteli meditációkat, és egyre elégedettebb, békésebb, és harmonikusabb életet Neked!

Üdv.:
Szabina

Te milyen világban szeretnél élni?

Kedves Szomszéd, talán emlékszel még erre a videóra, amely régóta kering a közösségi oldalakon, és időről időre felbukkan  itt-ott az interneten:

Ezt a videót sokan megosztották, és a hozzászólásokból kiderül, hogy  valóban sokan vágynak rá, hogy egy emberségesebb, együtt érzőbb világban éljünk, ahol az emberek törődnek egymással és segítik egymást.

De vajon lehetséges ez?

Te is úgy érzed, ahogyan sokan mások is, hogy ez nem lehetséges, ez nem csak rajtunk múlik, mert a világ az bizony nem ilyen? Az életünket átszövik az önérvényesítés, hatalomvágy, pénzsóvárság, önzés, egoizmus, az önös érdekek úgy kicsiben, mint nagyban. Ezt láthatjuk a nemzetek szintjén, országos szinten és a saját hétköznapjainkban is. "A nagy hal megeszi a kicsit." "Farkastörvények uralkodnak", és az emberek sokszor átlépnek egymáson, ha úgy érzik, hogy ezzel előnyhöz juthatnak. Annyira el vagyunk foglalva a magunk bajával, hogy talán észre sem vesszük, hogy kinek lehetnénk a segítségére, annyira rohanunk ebben a felgyorsult világban, hogy úgy megyünk el egymás mellett, hogy egymásra sem nézünk.
Persze azért itt falun ez még másképp megy, itt azért még ismerjük egymást és segítünk egymáson valamelyest. Bár azt látom, hogy itt is kezdünk távolodni egymástól.

Szóval egy eltorzult értékrend szerint éljük az életünket, de valóban olyan rossz a helyzet, ahogyan azt az imént vázoltam?

Mindannyiunkban bennünk van a törődés és az együttérzés. Vannak, akikben erősebben és vannak, akikben nem annyira, de vannak olyan kritikus helyzetek, amikor ezek a tulajdonságok előtérbe kerülnek, és megmutatkozik a bennünk lévő emberség. Az idén már kétszer is volt alkalmunk rá, hogy felismerjük, meglássuk ezeket a tulajdonságokat magunkban és embertársainkban.

Korábban március 15-én került sok ember olyan helyzetbe itt az országban, amelyben minden segítség jól jött. És sokan meg is tették, amit tudtak.
Nagyon szép történeteket olvashattunk összefogásról, segítségnyújtásról, arról ahogyan sokakban felébredt az együttérzés, és a törődés. Voltak történetek olyan fiatalokról, akik a péntek esti bulizásra szánt pénzüket dobták össze, hogy enni és inni valót vegyenek belőle a bajba jutottaknak, és sokan terepjárókkal indultak kimenteni az autópályákon rekedt családokat. Nagyon sokan élelmiszerrel, meleg teával, bébiétellel, pelenkával vagy elszállásolással segítettek embertársaikon, és nagyon sok szép és önzetlen cselekedet történetét lehetett olvasni. Akkor a hóban rekedt emberek is összefogtak és egymásnak is segítettek átvészelni a helyzetet nemzetiségtől, nemtől, kortól, társadalmi pozíciótól, anyagi helyzettől függetlenül.
Aztán ezt az együttérzést és törődést elfedte az ujjal mutogatás, a felelősök keresése, a harag, és aztán szépen lassan feledésbe merült, és sokan nem látták meg ennek a szépségét.

Elmúlt a tél és jöttek az esőzések, majd az árvíz, és újra azt láthattuk, hogy nagyon sokan önkéntesként álltak be homokzsákot tölteni / pakolni. Nem csak olyanokat találtunk közöttünk, akiket közvetlenül is érint az árvíz, hanem olyanokat is, akik ülhettek volna otthon a tévé előtt száraz ruhában a meleg szobában. Az együttérzés, a segíteni akarás mégis kivitte őket a gátakra. Voltak, akik azzal tudtak segíteni, hogy meleg teát és ételt osztottak a gátakon dolgozóknak, így ők azzal segítettek.
Ez egy újabb eset volt, amikor megmutatkoztak az emberekben ezek a tulajdonságok. Talán benned is megfogalmazódott már, hogy milyen jó lenne, ha minden nap ilyen erős lenne bennünk az emberbaráti szeretet.

Vajon meglátjuk a hétköznapokban is, hogy hol van szükség az együttérzésünkre, törődésünkre, segítségünkre (akár egy apró kis figyelmességre)? Tudnak ezek a tulajdonságok vajon a hétköznapjainkban is ilyen erősen működni bennünk? Vagy csak a magunk bajával törődünk?
Mennyire jellemző ránk a közöny, a "nem az én problémám" hozzáállás, az egymásra várás "miért én, mikor ott a másik és ő sem tesz semmit" mentalitás, vagy egyenesen a "rajtam sem segít senki, én miért segítsek?" önsajnáló magyarázata annak, hogy miért nem teszünk semmit egy másik emberért, és miért megyünk el mellette, úgy, hogy rá sem nézünk?
Talán benned is felmerült már az életed során ezek közül a gondolatok közül egyik vagy másik egy-egy szituációban. Esetleg előfordult, hogy segíthettél volna, és valami mégis meggátolt benne, hogy megtedd. Talán épp siettél valahová, vagy a magad gondját érezted nagyobbnak, esetleg észre sem vetted, hogy valakinek szüksége van a segítségre. Mindannyiunk életében előfordul, hogy túl elfoglaltak vagyunk, vagy túl bátortalanok, vagy fáradtak, gondterheltek, fásultak, stb. Képesek vagyunk rá, hogy felülemelkedjünk ezeken az akadályokon?

Természetesen ez a változás nem kívül fog megtörténni a világban, és nem egyik napról a másikra fogunk belekerülni egy idealizált "szép új világba". Szó sincs róla.
Ez a változás szépen csendesen fog megtörténni önmagunkon belül. Mondhatnám úgy is, hogy finom szinten. Ahogyan a meditációban egyre inkább felismerjük valódi Önmagunkat, az Önvalónkat, a Lelkünket, és egyre inkább megtapasztaljuk a Lélek állapotát, a Szeretet, az Együttérzés, a Törődés, a Béke és az Öröm végtelen óceánját úgy válunk mi magunk egyre együtt érzőbbé és megértőbbé embertársaink irányába.

"Légy Te a változás, amit látni szeretnél a világban!"
Gandhi

Mindannyian képesek vagyunk rá, hogy megvalósítsuk ezt egyéni életünkben, és így szebbé tudjuk tenni magunk körül a világot.
Váljunk a hétköznapokban mi magunk azzá a segítőkész, önzetlen, együtt érző, törődő emberré, amilyen embereket magunk körül szeretnénk látni a világban. Ha egy kicsit figyelünk erre, észre vehetjük a közvetlen környezetünkben, hogy hogyan tudunk segíteni, törődni embertársainkkal, legyen szó egy családtagról, egy szomszédról, vagy egy olyan emberről, aki mellett elhaladunk az utcán.

Nem kell nagy dolgokat tennünk, ami számunkra egy apró dolog, az lehet egy másik embernek hatalmas segítség, csak tegyük meg mindig, amit tudunk. :-)


"A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot." Gandhi


Ne becsüljük le az apró tettek jelentőségét sem! Erről szól ez a rövid kis történet:






A végére pedig néhány példa a hétköznapokból:







Üdv.:
Szabina

Az ártatlanság ereje

A Jívana júniusi számában különös figyelmet szentelünk az egyik bennünk lévő tulajdonságnak, az ártatlanságnak. Úgy érzem ezzel a témával érdemes kicsit bővebben is foglalkozni.

Nem tudom hogyan határoznád meg az ártatlanság fogalmát, vagy mi jut eszedbe erről a szóról először. Legtöbbünknek talán a kisgyermekek, a pici babák, esetleg az állatok. Igen, valóban ők mind ártatlanok, bennük ez a tulajdonság teljesen megnyilvánul, talán ezért is olyan szívmelengető, és örömöt adó a társaságukban lenni. Elég ha ránézel egy kisbabára és elönti a szívedet a melegség. Ugyanez az ártatlanság megfigyelhető a természetben, az állatokban, növényekben is.
Valahogy mindig szerettem a virágokat, a természetet, az állatokat, és a gyermekeket, de igazából nem tudtam mi az a megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan tulajdonság bennük, ami miatt olyan kedvesek a szívemnek, és ami miatt örömöt adnak. Csak azt tudtam, hogy az állatok milyen szépek és kedvesek, és a virágok, növények is milyen csodálatosak, szépek, és "egyszerűek". Aztán ma már tudom, hogy a bennük lévő ártatlanság az, amit mindig is éreztem, ami ennek az örömnek a forrása. Az ártatlanságot legegyszerűbben talán rajtuk keresztül érthetjük meg.

Az ártatlanság nem csak bennük, hanem mindannyiunkban jelen van, ez egy örök és kitörölhetetlen, elpusztíthatatlan tulajdonság bennünk. Nem tűnik el belőlünk, amikor felnövünk, csak nem figyelünk rá, és nem engedjük, hogy megnyilvánuljon bennünk.
Persze most ezzel rögtön vitába is szállhat az elméd, mondván ha szét nézel magad körül a világban csupa gátlástalansággal, erkölcstelenséggel, bűnözéssel, korrupcióval, kizsákmányolással, hatalomhajhászással találod szembe magadat. Milyen ártatlanságról beszélek akkor én itt? Hol van itt meg az ártatlanság az emberekben?
Hogy hol? Mélyen, mindezek alatt csendesen és egyszerűen, olyan ártatlan módon ott szunnyad minden emberben, "csak" az emberek nem tartják értékes tulajdonságnak, mert azt gondolják, hogy aki ártatlan az gyenge, az gyámolításra szorul, és nem boldogul ebben a világban.

De az ártatlanság a spirituális fejlődésünk, a felemelkedésünk alapja. Ez a tulajdonság az alap, ha ezt a tulajdonságot nem ébresztjük föl magunkban, nem engedjük megnyilvánulni, és nem tiszteljük magunkban és másokban, akkor nem fogunk tudni felemelkedni, és az evolúcióban tovább lépni.
A Kundalini egy tiszta energia (tiszta a szó legnemesebb értelmében) és ennek az energiának a felemelkedését, és felébredését a bennünk lévő tiszta gyermeki ártatlanság tudja támogatni, segíteni.

Ne gondold, hogy aki ártatlan az sebezhető, vagy gyenge, ez egy tévhit. Ha az ártatlanság felébred bennünk, az egy nagyon nagy erő.
Nézd mit mond erről Shri Mataji:

"Ha tiszta a szíved, teljesen átlátsz másokon. Ilyen hatalmas dolog az ártatlanság."
                                                                                                              Shri Mataji Nirmala Devi

Azt, hogy mi is az ártatlanság talán nehéz megértenünk, hiszen az egész kultúránkban olyan erkölcsi normák az elfogadottak/ megengedettek, amelyek nincsenek tekintettel az ártatlanságunkra, ezért nem is látjuk, érezzük ezt a tulajdonságot magunkban és másokban. Természetesen ha Te már végzed egy ideje a sahaj meditációt, akkor több figyelmet fordítasz erre, és talán már érzed, ahogyan elkezd benned ébredezni ez a tulajdonság. Talán már figyeled is tudatosan, hogy hogyan nyilvánul ez meg benned és a környezetedben.

A Jívana legújabb számából azt is megtudhatod, hogy melyik csakra tulajdonsága az ártatlanság, hogy hogyan tudod felébreszteni, és segíteni, hogy egyre jobban megnyilvánulhasson benned:

Ha Te még nem kapod a Jívanat, akkor klikk a linkre: http://videkijoga.blogspot.hu/p/ingyenes-magazin.html


A gyermeki ártatlanság mellett fontos tulajdonság bennünk a gyermeki öröm is. Ha van kedved hallgasd meg ezt a dalt, hogy Te magad is megtapasztald ezt az örömöt.
Indítsd el a videót! :-)

Üdv.:
Szabina

Szokásaink fogságában

Vannak dolgok, amikről tudjuk, hogy rosszak nekünk, mégis újra és újra megtesszük. Megtesszük, mert  "így szoktuk", talán még meg is magyarázzuk magunknak, hogy miért jó ez így, vagy egyszerűen csak nem tudjuk, hogyan lehetne nem megtenni újra.
Mindig ugyanúgy reagálunk egy adott szituációban, mindig ugyanazt válaszoljuk egy adott kérdésre, mindig egy megszokott módon gondolkozunk, viselkedünk, vagy cselekszünk, néha nem is tudunk róla, vagy ha mégis tudatában vagyunk, mert nyilvánvaló, akkor sem tudjuk, hogy hogyan változtassunk rajta.
Érezted már egy-egy rossz szokásoddal kapcsolatban, hogy olyan, mint egy rabság? Rossz szokásaink megkötnek minket. Gyakran nem is értjük magunkat. Talán Te is feltetted már magadnak a kérdést, hogy "miért viselkedem már megint így?" "miért teszem már megint ezt?" "miért mondtam már megint ezt?" stb. Szenvedsz tőle, és mégis újra és újra elköveted! Sokszor nem is vagy tudatában, hogy épp most követed el újra a hibádat. Aztán van, hogy tisztában vagyunk vele, de mégis ragaszkodunk a rossz szokásunkhoz, mert pl. félünk a változástól, vagy nem hisszük, hogy tudunk rajta változtatni, vagy nem is foglalkozunk vele, mondván "jól van ez így is".
A ragaszkodás ezen kívül furcsa játékot tud űzni az elménkkel, mert azt mondja:  "jó nem teszem többé, mert nem helyes, de akkor mikor tehetem meg megint?" (Pl. a lusta ember azt gondolja: "oké ezentúl kevesebbet alszom, minden reggel időben kelek, hogy több időm legyen a fontos dolgokra, de akkor mikor aludhatok sokat?")

A sahaja jóga meditációban azt mondjuk, hogy ahogyan a Kundalini energia tisztít minket, a rossz szokásaink kikopnak belőlünk. Kitisztul finom szinten az akadály, amely a fizikai szinten a cselekvésünkben megnyilvánul. Ez a finom szinten végbe menő folyamat is megnyilvánul bennünk mentális, és érzelmi szinten is, mert elkezdjük felismerni, hogy mi kedvező számunkra, és mi nem az, és másként kezdjük értékelni, látni a dolgokat. Természetesen azért mi is kellünk hozzá, hogy a hibáinkkal szembe tudjunk nézni, és ki tudjuk őket javítani.

Korábban elmeséltem, hogy úgy "botlottam bele" az interneten a sahaja jóga meditációba, hogy le akartam szokni a dohányzásról. Azóta többen is jeleztétek, hogy örülnétek neki, ha elmondanám hogyan segített ebben a meditáció.

Nem tudok, és nem is áll szándékomban valamiféle receptet adni. Amit tudok csupán annyi, hogy el tudom mesélni a saját tapasztalatomat arról, hogy hogyan szoktam le a dohányzásról, és hogy hogyan segít a meditáció felhagyni rossz szokásaimmal, és kiszabadulni azok fogságából.

Azt tapasztalom, hogy a dohányosok 90 %-a le akar szokni, mert érzi, hogy saját szenvedélyének fogságában van, de nem teszi. Mindannyian tudjuk, hogy milyen hatással van a szervezetünkre a dohányzás, mégis újra és újra rágyújtunk, mert a rabság bennünk erősebb, mint a józan ész. Mi meditálók emellett azt is tudjuk, hogy milyen hatással van a dohányzás a finom energia rendszerünkre, a csakráinkra, és azok működésére, ezen keresztül a fejlődésünkre.

Hogyan szoktam le a cigiről?

Már rendszeresen meditáltam, és egyre jobban kezdtem felfedezni magamban a Lélek állapotát, kezdtem egyre inkább megfigyelni saját magamat. Elkezdtem figyelni. Figyelni a gondolataimat, az érzéseimet, a tetteimet. Már az előtt is szerettem volna leszokni a dohányzásról, mielőtt a sahaja jóga meditációra rátaláltam (eleve így akadtam rá :-) ), és mikor egyre inkább kezdtem felfedezni valódi Önmagam, egyre jobban éreztem, hogy nincs szükségem a cigire. Fel is tettem magamnak többször a kérdést, miért gyújtok rá újra és újra, miért dohányzom egyáltalán?

Szépen lassan elindult bennem egy folyamat. Egyrészt a finom energia rendszer szintjén, ahogyan a Kundalini energia elkezdett felemelkedni bennem, és elkezdte kitisztítani az energiaközpontokat, másrészt mentális, és érzelmi szinten is.
Éreztem, nem jó ez így, hogy ragaszkodom a cigihez. Annak ellenére, hogy tudom ezzel ártok magamnak, és a környezetemnek mégis újra és újra és újra rágyújtok, legtöbbször rutinból, anélkül, hogy teljesen tudatában lennék a cselekedetemnek. Azzal áltattam magam, hogy megnyugtat, hogy jól esik, de ez a hazugság egyre inkább lelepleződött a többivel együtt a meditáció által, hiszen már megtapasztaltam, hogy a valódi nyugalom és belső béke független a külső dolgoktól, és mind tudjuk, hogy nem a cigi fog megnyugtatni. :-)
Egyre jobban tudatosult bennem, hogy ez mennyire kedvezőtlen számomra. Nem csak fizikai szinten, hanem a finomenergia rendszer szintjén is, hogy ez árt a Torok csakra és a Szív csakra működésének.
Meg kellett értenem, hogy valójában mit is teszek, mikor rágyújtok.

Minden energiaközponthoz tartoznak bizonyos tulajdonságok, melyek megnyilvánulnak bennünk, és az életünkben, ha az a csakra helyesen tud működni. Azonban a dohányzással nagyon sokat ártunk ezeknek a bennünk lévő tulajdonságoknak a megnyilvánulásának is pl. a kollektivitásnak, a kedvességnek, a kommunikációnak, a biztonságérzetnek, az önbecsülésnek, a méltóságérzetnek, a szeretet kifejezésének... és még sorolhatnám.

Fel kellett tennem magamnak a kérdéseket:
Tudok-e dohányzó emberként igazán méltóságteljes lenni, tudom-e becsülni önmagam miközben magamat büntetem a dohányzással? Van-e valódi biztonságérzetem, miközben a cigibe kapaszkodom? Tudok-e kollektív lenni, miközben befüstölöm a körülöttem lévő embereket is? Tudom e szeretni magamat és ki tudom-e fejezni mások irányába a szeretetet cigivel a számban? stb. stb.

Az is nagy csapdája a dohányzásnak, hogy szoros összefüggésben van a bűntudat érzésével. Bűnösnek érzem magam, nem tudok önmagamnak megbocsátani, és önmagam ellen fordulok, aztán ettől még inkább bűnösnek érzem magam. Valahogy így működik ez. Az energiaközpontjainkban lévő akadály (a példánál maradva a "belénk nevelt" bűntudat és az alacsony önbecsülés) megmutatkozik a cselekvésünkben (önmagunk ellen fordulunk: cigi), és a cselekvésünk újabb akadályt képez az energiaközpontjainkban.
Közben pedig azzal áltatjuk magunkat, hogy jobban érezzük magunkat a cigitől, hogy ellazít, oldja a stresszt, levezeti a bennünk lévő feszültséget. De valóban igaz ez? Vagy csak még jobban aláása az önbecsülésünket, és még nagyobb bűntudatot kelt bennünk?
Ennek a megértése nagyon fontos volt számomra.

Szóval meditáltam és figyeltem magamat. Aztán egyik nap, ahogy éppen a szokásos reggeli kávé, cigi ceremóniát tartottam finoman felbukkant bennem a felismerés, hogy "ez nem én vagyok!" Ez nem az igazi Önmagam. Én nem vagyok azonos ezzel a dohányzó személlyel. Felfedeztem magamban, hogy lényem egy része nem függ a cigitől, szabad a dohányzás rabsága alól, teljesen független ettől. Akkor, abban a pillanatban nem azonosítottam magamat a dohányzással, személyiségem azon részével, aki dohányzik, aki kívánja a cigit, aki függ a cigitől, aki ragaszkodik ehhez a szokáshoz, aki rab, hanem önmagamon belül úgymond megfigyeltem ezt a személyt, a személyiségem ezen részét. 

Egyre többször tudtam ezt megfigyelni magamban. Persze ekkor még tele voltam hamis meggyőződésekkel a cigivel kapcsolatban, miszerint "jól fog esni", "szükségem van rá", "kellemes érzés"  stb. és önmagammal kapcsolatban is miszerint "nem tudom letenni".
Aztán eljött az a pont, amikor eldöntöttem, hogy "nem gyújtok rá soha többé", aztán erre a döntésre rá is gyújtottam... :-)

de úgy, hogy közben megfigyeltem a teljes cselekvéssort a maga valóságában, éberen, és tudatosan:
Kivettem egy szálat a dobozból, egy ideig még nézegettem is, majd meggyújtottam, és az első slukknál éreztem a cigi bűzét, éreztem, ahogyan a rossz ízű füst betöltötte a tüdőmet. Ez nem volt túl jó, és rácáfolt azokra az elképzeléseimre, miszerint "jól esne egy cigi", "a dohányzás kellemes" stb. 1-2 slukk után eloltottam a cigit. Az ezt követő két napban kétszer gyújtottam rá, amikor is  megismétlődött az előző jelenet, aztán azóta sem. Pár napig még elő-elő jött, hogy "de jól esne egy cigi", vagy éreztem némi sóvárgást, de olyankor megkérdeztem magamtól, hogy tényleg jól esne, igaz ez? A válasz az volt, hogy nem. 1 hét után olyan volt, mintha soha nem is dohányoztam volna, mintha lényem dohányzó része "eltávozott" volna. :-)

Természetesen ez csak egy történet, egy tapasztalat. Bennem ez a folyamat zajlott le, amíg megértettem és tudatosítottam magamban, hogy mit is teszek, és végül a hamis meggyőződéseim is megtörtek azzal, hogy az elmém számára is bebizonyosodott, hogy valójában nincs semmi jó a dohányzásban.

Szóval hogyan segít a meditáció kiszabadulni rossz szokásaink fogságából?

A meditáció a tudatosság, és az igazság megismerése által tud segíteni, hogy felismerjük a hibáinkat, rossz szokásainkat, és ki tudjuk javítani őket, hogy ne kövessük el őket többé. Lelepleződnek a rossz szokásaink, és lelepleződnek az elképzeléseink, ragaszkodásaink. Ez nem csak az olyan nyilvánvaló szokásokra igaz, mint a dohányzás, hanem minden egyéb hibánkra, legyen az bármi, legyen az agresszív viselkedés, vagy nemtörődömség, lustaság, vagy bármilyen hibánk, amely fogva tart minket, és nem engedi megnyilvánulni igazi Önmagunkat, lényünk valódi Énjét.
Minden nap megkapjuk a fejlődés lehetőségét, hogy felismerhessük, és kijavíthassuk hibáinkat, rossz szokásainkat, hogy egyre jobban megnyilvánulhasson igazi Önmagunk, az Önvalónk, a Lelkünk.

"Ismernünk kell életünk végcélját. Evolúciónk végső célja, hogy azzá a lélekké váljunk, mely a mindenható Isten visszatükröződése a szívünkben. Ez az önmagunkkal való azonosulás, és egyben önismeret is.
Eggyé válunk a szeretet mindent átható isteni erejével. A lélek megvilágosítja tudatunkat, és központi idegrendszerünkön isteni vibrációk kezdenek átáramlani megvilágosítva lényünket. Érezzük, amint a Szentlélek hűvös szellője, amely az isteni szeretet mindent áthatóereje kiáramlik a kutacsunkból, és azt is, hogy átáramlik az ujjaink hegyén és a kezeinken.
A kereső gondolatnélkülivé válik, és ezáltal nyugodttá és békéssé. Automatikusan elkezd nagyon szent és erényes módon viselkedni. Minden romboló, rossz szokás lehullik róla. Lényét elárasztja az ártatlanság és az együttérzés."
"A múlt kondícionáltságai, melyek az egy bizonyos helyen és időben való megszületésből erednek, és amelyek eddig fogságban tartották az egyént, teljesen lehullanak, és egy újfajta, szent kultúra nyilvánul meg benne."
Idézet Shri Mataji Nirmala Devi Metamodern Korszak című könyvéből.




 - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Tavaszváró

Annak ellenére, hogy a tél foggal- körömmel kapaszkodva tartja magát, azért a madarak továbbra is tavaszi trillákkal örvendeztetnek meg minket.
A mai előadás fellépője pedig nem más, mint a

Kék cinege

Kattints a képre, és hallagasd meg énekét. :-)



Kívánok örömteli meditációkat, és mély felismeréseket Önmagadról, hogy szokásaid ketrece egyre inkább lehulljon rólad is.


Üdv.:
Szabina