2015. november 22., vasárnap

Nyisd tágra a szemed...





Kabír:  LXXVI

Nyisd tágra a szemed, a szeretet
szemét, és lásd meg Őt,
ki e világot áthatja!
Fontold ezt meg jól,
és döbbenj rá: ez a te országod.
Amikor találkozol az igaz Guruval,
Ő az alvó szívedet felébreszti.
Elárulja neked a szeretet
és a vágytalanság titkát,
és valóban megtudod majd,
hogy Ő meghaladja
ezt a világot.
Ez a világ az Igazság Városa,
ösvényeinek útvesztői a szívet
megigézik.
Elérhetjük a célt anélkül,
hogy átkelnénk az úton
- ilyen a véget nem érő játék.
Ahol körtáncukat a változatos
örömök örökké körülötte járják,
az Örök Üdvösség játéka
ott rejtezik.

Ha tudjuk ezt, minden
elfogadásunknak és 
lemondásunknak vége,
Akkortól a birtoklás tüze
nem perzsel minket soha többé.

Ő a korlátlan Végső Nyugalom,
Ki szeretet-formáját az egész világra
kiterjeszti.
Abból az Igazság-sugarából új
formák árama fakad örökké,
és Ő e formákat át- meg átjárja.
Minden kert, liget és lugas virágoktól
roskad, és az öröm hullámai
terjednek a levegőben.
Ott a hattyú csodálatos játékot
játszik,
Ott a felcsendítetlen dallam
a Végtelen körül örvénylik,
Ott a középpontban az El Nem
Foglalt Trónja fénylik, s azon
foglal helyet a hatalmas Létező.

Napok milliói eltörpülnek egyetlen
hajszála ragyogása mellett.
Az út hárfáján milyen igaz dallamok
csendülnek! Hangjuk átjárja
a szív legeslegmélyét.
Ott az Örök Forrás születésnek
és halálnak végtelen folyamát
 ontja.
Őt hívják Ürességnek, ki minden
igazság Igazsága, minden
igazság kincstára!

Ott a teremtés benne zajlik, minden
bölcseletet meghaladva, hiszen
filozófia nem érhet el soha
Hozzá.
Van egy végtelen világ, óh,
testvérem! és van egy Név 
Nélküli Létező, akiről ki nem
mondható semmi.
Csak az tudja ezt, ki e minden
kimondottól vagy hallottól
különböző vidéket elérte.

Ott sem formát, sem testet, sem
hosszúságot, sem szélességet
nem láthatsz. Hogyan írhatnám
hát le neked, hogy miféle?
Csak kire az Úr kegyelme leszállott,
az lép a Végtelen Ösvényére.
Csak aki Őt eléri, az szabadul
meg születéstől és haláltól.
Kabír azt mondja: "Szavakkal ki nem
mondható, papírra le nem 
írható,
Amiként egy néma, ha édeset ízlel:
hogyan tudná kifejezni,
mit érez?"