Bizonyára magad is tapasztalod, hogy vidéki ember és vidéki ember között is van különbség.
Vannak azok a vidékiek, akik értékelik, és szeretik a vidéki élet adta lehetőségeket. Akik értékelik, hogy a saját kertjükben megtermett zöldségekből készült ételek kerülnek az asztalra, még akkor is, ha "kicsit több macerával jár", mint megvenni a boltban a hozzávalókat. Akik átélik a vidéki élet valódi csendességét, békéjét és a természettel való harmóniát. Vannak, akik valóban abból élnek, hogy kemény munkával művelik a földet, állatokat tartanak, ez az életük. Azért csinálják, mert szeretik ezt az életformát, ebben érzik jól magukat, akkor is, ha ők tudják legjobban milyen kemény munkával is jár.
Persze vannak azok a vidékiek is, akik bár itt élnek, de nem szeretnek vidéken élni.
Vajon mi a helyzet a városlakókkal?
Talán számukra sem mindig vonzó ülni egy irodában és aktákat tologatni, és talán van közöttük, aki szívesebben ülne be egy traktorba, és készítene szalmabálákat. Talán van, aki vágyik a vidéki életre, a föld közelségére, az önfenntartás lehetőségére...
Az alábbi cikk egy 27 éves lányról szól. Egy városi lányról, aki találkozott olyan vidéken élő emberekkel, akik a földből élnek, és szeretik ezt az életet.
Milyen tapasztalatokat szerzett ez a lány a vidéken töltött egy hét alatt? Milyennek látja ezt az életet, és a vidéki embereket?
Olvasd el a vele készült interjút! Kattints az alábbi linkre:
Irodából a traktorra >>>
Ez a lány úgy érzi a vidéki életforma közelebb áll hozzá, mint a város. Volt mersze beülni a traktorba és megtanulni bálázni, és belekóstolt abba, hogy milyen kemény munka is ez. Tele tervekkel és álmokkal indult haza az egy hét után. Aztán, hogy valóban felvállalja-e majd a nehézségeket, és belevág-e a saját gazdaság működtetésébe az már a jövő zenéje. Talán ez csak egy fellángolás és most örült, hogy kipróbálhatta ezt a másfajta életet, ami elvarázsolta idilliségével, de az is lehet, hogy valóban elég mélyről jövő vágy ez benne, ahhoz, hogy elinduljon a rögös úton.
Gyakran megtapasztalhatjuk mi magunk is az életben, hogy az ember másra vágyik, mint ami van.
Ez néha pusztán elégedetlenséghez és panaszkodáshoz vezet, amit nem kísérnek soha tettek.
Aztán van, amikor az ember elkezdi követni a szíve vágyát, és el mer indulni az úton.
Van úgy, hogy az irodai aktatologatás után vállalja az ember a kényelmetlenséget, hogy beüljön egy traktorba, mert a szívében ott él a vidéki élet vágya, a föld "hívása". Senki nem mondja azt, hogy ez könnyű, és hogy nem lesznek az úton olyan akadályok, amelyeken át kell jutni, de ezek az akadályok és buktatók a fejlődésünket szolgálják, erősödünk, tapasztalunk az által, ha átjutunk rajtuk.
Nincs ez másként a meditációval sem. Itt is vannak buktatók, vannak bennünk akadályok, amelyeken át kell tudnunk jutni, ahhoz, hogy fejlődjünk, ahhoz, hogy egyre emelkedettebbé, és egyre tudatosabbá váljunk. Nem mindenki veszi észre, hogy milyen nagy lehetőséget kapunk a meditáció által, és nem mindenki indul el az úton, hogy valóban egy emelkedettebb, tudatosabb életet éljen. Sokan vágynak egy nyugodtabb, harmonikusabb, emelkedettebb életre, de nem mindenki vállalja a hibáinkkal való szembenézéssel járó kényelmetlenségeket, amely szükséges ahhoz, hogy felismerjük és ki is javítsuk a hibáinkat, hogy túljussunk az akadályainkon, és valóban fejlődjünk a meditáció segítségével.
Erről korábban Jógameditációs Péterrel is beszélgettem, érdemes megfontolni a tanácsát:
Persze mondhatjuk, hogy hát nekem elég ha egy kicsit relaxálok, egy picit megnyugszom, de ez engem mélyen nem érdekel, nem akarok tanulni. De akkor a fegyelmezetlen és rossz tanulót elbocsájtják az iskolából és nem fogja megkapni azokat az áldásokat, amiket a tanulás hoz majd meg számára. És sokan vannak, akik így állnak a meditációhoz és inkább valami érdekességet, valami újat akarnak, de ez azt jelenti, hogy a felszínen mozgunk csak.
Szóval azt kívánom, hogy aki elkezdi érezni a sahaj meditáció áldásait, az soha ne elégedjen meg a saját fejlődésében, az önismeretben, önmagunk megtapasztalásában. Tegyünk meg minél többet azért, hogy azok a hamis dolgok, amik megkeserítik az életünket, azok minél inkább elváljanak igazi lényünktől a lélektől. Aki belevág, annak kellemes utazást kívánok. Csak elsőre tűnik nehéznek, de ha felismerjük, hogy az egész csak arról szól, hogy azokat a haszontalan és önpusztító dolgokat, amiket magunkra pakoltunk, elengedjük. Néha olyan érzésünk van, mintha magunkból szakadna ki valami vagy önmagunkat veszítenénk el. De itt csak arról van szó, hogy ezek a dolgok már annyira erősen ránk rakódtak, hogy már össze is nőttünk velük, amikkel saját magunkat azonosítjuk. De mégis a Kundalini finom ereje képes bármilyen negatív tendenciát eltávolítani belőlünk."
Jógameditációs Péter
Örömteli meditációkat kívánok!
Üdv.:
Szabina
Üdv.:
Szabina
